:S

Sajna ma nem tudtam hozni részt sokat kell tanulnom és nem is biztos hogy olvassa egyáltalán valaki...Persze nem magam akarom sajnálni de holnap felteszem a részt :) Indítok egy szavazást hogy tetszik(enek) a történet(ek) : Good Night (Raggedy man) ! xxB

1.Rész/Fejezet Egy átlagos nap Jenny módra

Sziasztok! Ez egy novellának készült de úgy döntöttem meghagyom regénynek! Jó olvasást! xxB


 Éppen az igazak álmát aludtam amikor egy hatalmas ordítást hallottam pontosan a fülem mellett.
- Felkelni! - ordította  valaki a fülembe e csodás szavakat.
Mire egy párnát dobtam az ordítozó fejére.
- Na ez most fájt! - motyogta Anna a legjobb barátnőm és dörzsölgette a fülét.
- Bocs! - mondtam- mégis mi a jó szutykos mindenit keresel itt fél 8-kor? - folytattam miközben megtöröltem a szemeim.
Anna egy félmosolyt eresztett rám és várta hogy leesen. De mi?
- Várj! - kiáltottam fel - fél 8! - ordítottam és kiugrottam az ágyból .
Anna kuncogva nézte az ágyam széléről ,hogy felöltőztem, lezuhanyoztam és... egy szóval minden reggeli -cuccot igen én csak cuccnak hívom- megcsináltam és vissza andalogtam a szobámba ahol a barátnőmnek már csak hűlt helye volt. Lementem -illetve futottam- a lépcsőn  és már lent vártak(!) a nevelő szüleim Grace és John , Annával együtt az asztalnál.
- Reggelt! - köszöntem.
- Szia kincsem , itt a reggelid! - mondta Grace.
- Jaj de jó! Őhm... Aláírnátok a papírt hogy ne kelljen elmennem arra a hülye bálra? - kérdeztem nem vagyok túlzott bál kedvelő...
- Nem, nem írjuk alá. Elmész és kész! - zárta rövidre John.
Sóhajtottam. Nekem erre nincs kedvem.
- Na jó lesz, jössz velem! - mondta Anna.
- Jól van , Jól van! - adtam be a derekam.
- Ez az! - ujjongott a barátnőm.
Na ő az a tipikus menjünk bálba és szórakozzunk , bár ő inkább a Anna 'mindegymiremegyünkcsaklegyenpia'   Monrovia lehetne.
Lassan de elindultunk az iskolába. Mit ne mondjak. Nem volt ott semmi. Abszolúte semmi , nuku.
Tanulás ami jól ment, ebédszünetben bab-csata - igen jól hallottad - és Anna már megint kibukott hogy a sült krumplihoz nem adnak ketchupot.
Tehát délután éppen unatkoztam amikor nagy csattanást halottam a konyhából.
Mire oda érek mit látok. Hogy Anna a hűtőben vájkál.
- Hűha! Te mit csinálsz itt? - kérdeztem.
- Ketchupot keresek! - mondta nyammogva (?)
- Mi? - kérdeztem felháborodottan.
- Hát tudod... Te vagy a barátnőm , nekem nincs ketchupom - és köztudott hogy ő nagyon szereti- ezért bemásztam az ablakon és keresek nálad. - mondta tök nyugodtan.
-Hát ... - kezdtem bele- KERESS A BOLTBA! - kiabáltam.
- Jó, jó ...Már megyek is! - vágta be a durcát , elvette a hűtőből a majonézt(?) és már lépett volt na ki az ablakon(?) amikor utána szóltam.
- Hé! A majonézt! - dugtam ki a karom az ablakon.
Anna csak pufogott de vissza dobta. Vissza sétáltam a hűtőhöz , beraktam a majonézt és akkor vettem észre.
- Add vissza a ketchupot te majom! - kiabáltam és futottam vissza az ablakhoz.
- Az már az enyém! - kiabálta vissza az utca végéből.
Még ilyet. Ki lop el egy ketchupot... Miért nem a majonézt!? Az John kedvence!
Na hát így telt el a napom pufogtam, Anna is aztán elaludtam... Ilyen egy napot!


Egy kis bevezető volt.De meg tette... :)

1.rész/fejezet Érzelmek hálójában

Szia kedves olvasó! (már ha van) ez a történet másik míg az előzőt minden szombaton (tehát szombaton jön az új rész belőle) ezt minden szerdán vagy csütörtökön rakom fel íme a 1. fejezet. :) B.U.É.K így utólag... xxB Jó olvasást!


1. rész szeretettel Mindenkinek! 


"Így vagy úgy de megtalálom! " - visszhangzott Jenny fejébe.
Megtalálja az apját ő ezt eldöntötte. Pont.
Éppen egy messzi bolygón a Calusy csillagrendszer egy kis szegletének városában járt kelt. Hajója amit még régen lopott el még mikor "megszületett"  elromlott. Alkatrészeket keresett a hibás helyére.Sok árus megannyi idegen és egy kis remény hátha ott van Ő is! Egy kis csavart vizsgálgatott miközben ezeken gondolkodott. Ruháját át cserélte egy piros póló és ugyancsak piros pulóverre amin egy felirat díszelgett.Hozzá kék farmert piros övcsattal és piros hajgumival fogta össze haját amit egy laza kontyba fogta...Még mindig szőke, de a pasiknál jobban beválik.Egy idegen azt hiszem egy Jarrusi ami egyébként úgy néz ki mint egy olyan idegen amit az emberek képzelnek tudjátok zöld bőr nagy kerek szemek stb. és egy Piros ember féleség aki történetesen nő volt.Veszekedtek. Jenny fél füllel hallgatta őket.A veszekedés végére a Jarrusi söpredék elő vett egy ostort és azzal csapott volna le a védtelen nőre ha Jenny oda nem ugrik és nem kapja el ügyesen az ostort mielőtt lecsapott volna áldozatára.Eközben az akció közben a standot ahol éppen nézelődött ledöntötte miközben piros tornacipőjével súrolta azt.Néhány árus és vevő a jelenetet figyelte.
- Nőket nem bántunk... Mégis hol élsz a Marson? - próbálta elviccelni kisebb sikerrel.
- Ez az én dolgom! Kotródjon vagy maga is meghal! - sziszegte mérgesen az idegen.
- Na , nem előbb mondtam hogy nőket nem bántunk! Szerintetek korrekt? - kérdezte a tömeget.
Mire egyöntetű nemek hallatszottak.A lány vállrándítással   fordult az idegenhez.
A Jarrusi káromkodva már ahogy egy idegen tud, eltűnt a tömegbe. A lány vissza fordult az árushoz és kedveskedve, kért bocsánatot a felfordulás miatt.
- Kedvesem! Nagyon köszönöm! - fordult Jenny felé a Piros nő.
- Marohha vagyok! - tette hozzá.
- Jenny. És semmiség! - mondta a lány és megölelte Marohhát.
Eközben egy csokornyakkendős alak vagyis férfi végig nézte a kis jelenetet.
- Elnézést! Ezt az Ahoffa csavart szeretném! Nagyon ritka honnan szerezte? - kérdezte a férfi miközben oda sétált és felemelte az említett darabot.
- Áh! Vannak forrásaim... Tehát 5 császári penny! - mondta büszkén a végét elsietve.
- Ó! Az nagyon olcsó és Helló! - mondta , majd köszönt a lánynak.
- Szia! Jenny . - nyújtotta a kezét amit a férfi el is fogadott.
- A Doktor! - suttogta.
- Te? A Doktor? Mármint a Doktor, Doktor? nem is így néz ki! Meg ismerném az Apám! - teszi hozzá mérgesen.
- Regeneráció , Jenny! - mondja és indul el a fülkéje felé.
- De te nem kerestél! Tudtad hogy élek mégsem! - küszködött a sírással miközben követte őt.
- Mert nem akartam hogy megint meghalj! - kiabálta miközben becsapta Jenny orra előtt az TARDIS ajtaját.
- Aha, hát nem véletlen van a Regeneráció kedves Apám! - kiabálja az ajtónak a lány.
Na ne ezt nem hagyhatom - gondolta magába. Kinyitotta az ajtót miközben belépett kifújta a levegőt.
- Ne higgy pisisnek vagy gyereknek mert 18 vagyok! Érett nő! És sokkal nagyobb belül mint kívül!Mármint szép... - de befejezni már nem tudta mert elakadt a lélegzete a mutató ujját amit idő közben vészesen felemelte most lejjebb ereszkedett.
- Jenny! Én csak megakarlak védeni! Tudod hogy miktől és nem a csokis sütitől! Bár néha hasmenésem van tőle de... - jött közelebb a Doktor és megfogta az arcát a két kezével.
Hirtelen Jenny szorosan megölelte.
-Hiányoztál! - tette hozzá a Doktor.
Jenny elmosolyodott.
- Nekem is te! - mondta miközben néhány könny csepp szalad végig az arcán lefelé.
-Hé! - mondta a 11. és letörölte a könnycseppeket.
- Ügye nem fogsz megint elhagyni? - kérdezte meg a lány.
- Soha! - suttogta miközben szorosan megölelte- elég nagy a TARDIS hármunknak.
- Hármunknak? - kérdezte kiváncsian.
- Aha! -Te, én és Clara. - mondta tök természetesen.
Jenny a szemöldökét ráncolta.
- Ja igen! Majd bemutatlak neki! A jelenlegi útitársam. - mondta lelkesen a Doktor.
- Útitárs? Én is az vagyok? - kérdezte Jenny.
-Nem! Te több! - mondta.
 
A kövi részben :
A Jenny a beilleszkedéssel küzd miközben megismerkedik Claranak aki azonnal nyit felé.
Egy bolygó ahol óriás rovarok élnek... Mi történik ha ott ragadnak  hőseink?

Helyzetjelentés

Hello Whovianok!

Az új rész holnapra várható most írom :) 

Mindenkinek Jó éjt!  :D

xxB

1.Rész Más

Hello minden kedves DW fannak vagyis Whoviannak!
Hát itt vagyok az első résszel! Remélem tetszeni fog, ezt a részt Lena D.-nek ajánlom! 
xxB

-         Kicsit talán eltévesztettem az irányzékot… - nézett körbe Jenny.

Egy romos épület előtt állt. A Lacus bolygóról érkezett és a teleportáció nincs az erőssége között.

A lány félve tett lépéseket előre.Kezében egy elemlámpa volt , elengedetlen eszköz egy időutazónak.

Volt ott minden egér,patkány,poros bútorok és pókháló megannyi dolog.

Szépen lassan kiért és ledöbbent a látványtól. Hisz ez bizony London.

Már csak  azt kéne megkérdezni hogy pontosan milyen évet írunk. 

Egy arra tartó nő, vállig érő barna hajjal éppen mellette sétált.

- Elnézést , milyen évet írunk? - kérdezte tőle telhető legkedvesebb módon.

- 2013 Július 21. Miért? Csak nem lemaradt? - mondta meglepetten.

- Egyébként Clara vagyok... Maga? -tette hozzá kíváncsian.

- Jenny. És milyen London? - kérdezte csillogó szemmel.

- Hát olyan mint London - mondta kis habozással.

- Semmi szokatlan , idegen dolog?- kérdezte puhatolózva.

- Semmi , abszolúte semmi ... - motyogta.

- Hát jó - tárta szét a kezét a lány - akkor viszlát! 

 - Várj! Miért kérdezed? - kiabált utána.

- Hát csak tudod ... ez London akármi megtörténhet. Még egy csoda is. - kiabált vissza.

A meglepett Clara ezután vissza nézett mielőtt elindult, de Jenny már nem volt ott.

****

A lány megnézte London minden szegletét de nem talált semmi érdekeset. Semmit.

Még ami egy picit is gyanús lenne olyat sem ... London már csak ilyen amikor már azt hiszed nincs semmi akkor bukkan fel valami csodálatos amiért érdemes élni. Éppen egy Hot-dogos stand mellett ment el amikor meglátott valamit. Egy fülkét egy nagy kék fülkét. Miért van itt egy kék (!) fülke amikor a fülkék pirosak nem? Vagy de? 

A lány kíváncsian szemlélte a dobozt.Tapogatta körbe-körbe járta. Amíg mozgást nem hallott az ajtó felől éppen mögötte volt. Jenny gyorsan bemászott egy bokorba és onnan nézte mi történik. A nő , Clara és egy férfi lépett ki a fülkéből.

- Nem értem mi a baj a csokornyakkendőmmel! - lépett ki először a férfi.

- Hát olyan barna lehetne piros vagy zöld! - vetette fel Clara.

A férfi csak vágott egy pofát ami nála a "biztos nem" lehetett.

- Oké akkor az biztos nem! - mondta - de lehetne...

- Nem Clara a csokornyakkendőm az barna és kész! - mondta tetetett ingerrel.

A két egyén már nem volt a láthatáron csak a hangos veszekedést lehetett hallani.

A lány kiborult a bokorból, persze nem önszántából.Mekkora szerencséje volt hogy nem látták meg. jenny feltámaszkodott lesöpörte magáról a koszt majd az ajtóhoz lépett.

- Gyerünk! - mondta és az ajtót próbálta kinyitni - hülye doboz!

Nem sikerült. A lány elengedte a kilincset és tehetetlenségébe káromkodott.

- Hé! Meg ne  próbáld betörni! Ez egy nagyon értékes  hülye doboz! - kiabálta egy hang a háta mögül.

A férfi volt.

- Elnézést én... Telefonálni akartam! - mondta habozva a nőszemély.

- Hát persze! És egy nagy kék rendőrségi fülkében szeretné ezt megtenni hát persze! - mondta egy cseppnyi gúnnyal - Emberek!

- Nem vagyok ember! Most érkeztem ide! - mondta büszkén Jenny.

- Hát akkor? Azonosítsd magad! - mondta erélyesen.

- Hát az biztos nem ember ... hogy pontosan mi azt senki nem akarja vagy tudja megmondani! - mondta majd megrántotta a vállát - amolyan időutazó.

- Maga nagyon emberi, biztos hogy nem hazudik? - kérdezte kíváncsian a férfi.

- Hát nézze meg! - mondta és szépen oda sétált a férfihez elvette a kezét és a szívére rakta majd egy másik helyre ... két szíve volt. Hosszú barna haja göndören hullott a vállára.Sokkal kisebb volt a férfinál. 

- Ez lehetetlen! - mondta a férfi elvette a kezét és a fülke felé rohant.

- Várjon! Maga tudja hogy mi vagyok ügye? - kérlelte.
- Csak... Viszlát! - mondta és már a TARDIS-ban volt.
- Legalább azt mondja el hogy mi a neve! - kiabálta a fülkének.
De választ már nem kapott.
Elkeseredve fordított hátat a doboznak és már ment is. Hogy hova? Azt ő sem tudta csak el akart menni. Ennek a fülkének a közeléből. Egy pillangó szállt nem messze tőle. Kinyújtotta a kezét hogy az rá tudjon szállni a kezére. Egy fa mellett állt.Egy parkban. Itt volt a fülke is néhány méterre tőle.
- Helló, kicsi pillangó! - köszönt neki.
Fél mosolyra húzta a száját.
- A Doktor. - suttogta egy hang.
- Clara , te tudod hogy miért volt ilyen mérges? - kérdezte a lányt.
- Igen... De ha elmondom a Doktor nos pipa lesz rám. - mondta félénken.
- Hát akkor nem tudja meg! Kérlek! - kérdte elhaló hangon.
- Nos ez nem olyan ... Ha elmondom mindenféleképpen találkozni akarsz majd vele! - suttogta.
- De kérlek , esküszöm hogy nem fogom... én csak szeretnék valahova tartozni! - noszogatta.
- Hát rendben ... idő lord! - mondta Clara.
- Várj, én vagy ő? - kérdezte kíváncsian.
- Kettő! - mondta mosolyogva.
- Várj!Kettő mint mindkettő vagyis mindketten vagy kettő mint ő? - kérdezte bár már ő sem értette.
- Kettő - mondta egy kis tanakodás után.
- Jó! Oké! Akkor most azt akarod  mondani hogy kettő mint ő vagy... - itt Jenny a fejére csapott- mindegy! 
Clara csak mosolygott ezen , olyan mint a Doktor.
A lány vagyis Clara elindult a TARDIS felé.
- Várj ... találkozok még veletek? -kérdezte. Valahogy sejtette hogy itt a beszélgetés hamarosan véget ér... és igaza lett.
- Biztosan! - kiabálta vissza Clara és becsukta a fülke ajtaját.

*****

Egy lány , egy 18 éves tinilány ült az ablaka sarkába.És nézte a csillagokat. Már 1 éve a földön él.Nevelőszülőket kapott , normális életet.Egy titok volt még A Doktor rejtélye.És az időlordok.Egyszer még a találkozásuk után elment egy kék idegenhez Dorianhóz hogy megkérdezze hogy mit tud az időlordokról és A Doktorról.

De nem sokat mondott, csak a szülővárosát a Doktornak és hogy hol éltek az időlordok. Egy válasz volt rá. Gallifrey. Tehát A Doktor is időlord.Hm. Már érti miért mondta Clara hogy akkor keresni fogja a Doktort ha elmondja. De nem kereste tovább valami azt súgta lesz még szerencséje vele találkozni anélkül is.Hirtelen zajt hallott.A kertből jött valami lezuhant. Egy fülke. Egy kék fülke. Jenny gyorsan magára kapott valamit , elvett egy zseblámpát és már futott is le a lépcsőn. A szülei még dolgoztak illetve a nevelő szülei , Carmen és Robert.Amint le ért lassú léptekkel ért el a fülkéhez ami eldőlve pihent a talajon. Halkan oda sétált és bekopogott.

A TARDIS ajtaja nyílt. 

Egy ballonkabátos férfi lépett ki belőle.

- Lezuhantunk! Elnézést! Néha napján megesik. - mondta egy vizes Doktor.

A 10.

- Ő! Mért van nála a fülke? Hisz múltkor nem nála volt hanem a Doktornál meg Claranál... Vagy te is ilyen útitársféle vagy? - kérdezte meglepetten.

- Nem, nem dehogy is én vagyok a Doktor! Esetleg egy régebbi vagy egy újabb Doktorral találkozhattál.... Hogy hívnak? - mondta vizsgálgatva a környéket.

- Jenny. - mondta titokzatosan a lány.

- Jó! De milyen Jenny? - kérdezte most már a lányra figyelve.

- Csak Jenny! - mondta a lány válaszul.

- Ó!

- És még hozzá nem ember! - mondta kihúzva magát.

-Hát akkor?

-Ezt már mutattam egyszer tehát - mondta és megint oda lépkedett a hőn szeretett Doktorunk felé.

- Ez lehetetlen! - mondta kikerekedett szemekkel- ilyen nem létezik, én vagyok az utolsó.... 

Következik: 

" A két személy találkozik a béke is kikiált!

De ha a mókának vége a Doktor titokra talál!"

Hello!+ Prologue

Sziasztok!
Itt egy DW Fanfic olvasható! :)
Prologue:

Egy lány egy padon ült az erdő szélén. Talán ez még normálisnak lehetne mondani ha nem egy másik bolygón lenne. Itt a fák nagyon nagyok voltak , gyökerük szerte ágazott az erdőn. A lány a csillagokat kémlelete nos, amik nem voltak. Csak a sötét égbolt foglalat helyet, hogy miért? Azt még a lány sem tudta de felkeltette az érdeklődését , így hát elindult oda arra a bolygóra ahol feltételezése szerint származott a Föld bolygóra avagy a védett világhoz. Hogy miért volt védett? Ezt is ki akarta deríteni. Jenny egy igen vicces lány volt de attól a naptól amikor földet ért a teleportáció után gyökerestül megváltozott az élete.

"Volt egy lány és egy férfi aki száz és száz bolygót mentett meg... De külön, külön.
Mi történik ha ez a két egyén találkozik egymással? Nagy kalamajka!És a sötét titok fényre gyúl. Trenzalore pedig egyre közeleg!"