Sziasztok! Ez egy novellának készült de úgy döntöttem meghagyom regénynek! Jó olvasást! xxB
Éppen az igazak álmát aludtam amikor egy hatalmas ordítást hallottam pontosan a fülem mellett.
- Felkelni! - ordította valaki a fülembe e csodás szavakat.
Mire egy párnát dobtam az ordítozó fejére.
- Na ez most fájt! - motyogta Anna a legjobb barátnőm és dörzsölgette a fülét.
- Bocs! - mondtam- mégis mi a jó szutykos mindenit keresel itt fél 8-kor? - folytattam miközben megtöröltem a szemeim.
Anna egy félmosolyt eresztett rám és várta hogy leesen. De mi?
- Várj! - kiáltottam fel - fél 8! - ordítottam és kiugrottam az ágyból .
Anna kuncogva nézte az ágyam széléről ,hogy felöltőztem, lezuhanyoztam és... egy szóval minden reggeli -cuccot igen én csak cuccnak hívom- megcsináltam és vissza andalogtam a szobámba ahol a barátnőmnek már csak hűlt helye volt. Lementem -illetve futottam- a lépcsőn és már lent vártak(!) a nevelő szüleim Grace és John , Annával együtt az asztalnál.
- Reggelt! - köszöntem.
- Szia kincsem , itt a reggelid! - mondta Grace.
- Jaj de jó! Őhm... Aláírnátok a papírt hogy ne kelljen elmennem arra a hülye bálra? - kérdeztem nem vagyok túlzott bál kedvelő...
- Nem, nem írjuk alá. Elmész és kész! - zárta rövidre John.
Sóhajtottam. Nekem erre nincs kedvem.
- Na jó lesz, jössz velem! - mondta Anna.
- Jól van , Jól van! - adtam be a derekam.
- Ez az! - ujjongott a barátnőm.
Na ő az a tipikus menjünk bálba és szórakozzunk , bár ő inkább a Anna 'mindegymiremegyünkcsaklegyenpia' Monrovia lehetne.
Lassan de elindultunk az iskolába. Mit ne mondjak. Nem volt ott semmi. Abszolúte semmi , nuku.
Tanulás ami jól ment, ebédszünetben bab-csata - igen jól hallottad - és Anna már megint kibukott hogy a sült krumplihoz nem adnak ketchupot.
Tehát délután éppen unatkoztam amikor nagy csattanást halottam a konyhából.
Mire oda érek mit látok. Hogy Anna a hűtőben vájkál.
- Hűha! Te mit csinálsz itt? - kérdeztem.
- Ketchupot keresek! - mondta nyammogva (?)
- Mi? - kérdeztem felháborodottan.
- Hát tudod... Te vagy a barátnőm , nekem nincs ketchupom - és köztudott hogy ő nagyon szereti- ezért bemásztam az ablakon és keresek nálad. - mondta tök nyugodtan.
-Hát ... - kezdtem bele- KERESS A BOLTBA! - kiabáltam.
- Jó, jó ...Már megyek is! - vágta be a durcát , elvette a hűtőből a majonézt(?) és már lépett volt na ki az ablakon(?) amikor utána szóltam.
- Hé! A majonézt! - dugtam ki a karom az ablakon.
Anna csak pufogott de vissza dobta. Vissza sétáltam a hűtőhöz , beraktam a majonézt és akkor vettem észre.
- Add vissza a ketchupot te majom! - kiabáltam és futottam vissza az ablakhoz.
- Az már az enyém! - kiabálta vissza az utca végéből.
Még ilyet. Ki lop el egy ketchupot... Miért nem a majonézt!? Az John kedvence!
Na hát így telt el a napom pufogtam, Anna is aztán elaludtam... Ilyen egy napot!
Egy kis bevezető volt.De meg tette... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése