:S

Sajna ma nem tudtam hozni részt sokat kell tanulnom és nem is biztos hogy olvassa egyáltalán valaki...Persze nem magam akarom sajnálni de holnap felteszem a részt :) Indítok egy szavazást hogy tetszik(enek) a történet(ek) : Good Night (Raggedy man) ! xxB

1.Rész/Fejezet Egy átlagos nap Jenny módra

Sziasztok! Ez egy novellának készült de úgy döntöttem meghagyom regénynek! Jó olvasást! xxB


 Éppen az igazak álmát aludtam amikor egy hatalmas ordítást hallottam pontosan a fülem mellett.
- Felkelni! - ordította  valaki a fülembe e csodás szavakat.
Mire egy párnát dobtam az ordítozó fejére.
- Na ez most fájt! - motyogta Anna a legjobb barátnőm és dörzsölgette a fülét.
- Bocs! - mondtam- mégis mi a jó szutykos mindenit keresel itt fél 8-kor? - folytattam miközben megtöröltem a szemeim.
Anna egy félmosolyt eresztett rám és várta hogy leesen. De mi?
- Várj! - kiáltottam fel - fél 8! - ordítottam és kiugrottam az ágyból .
Anna kuncogva nézte az ágyam széléről ,hogy felöltőztem, lezuhanyoztam és... egy szóval minden reggeli -cuccot igen én csak cuccnak hívom- megcsináltam és vissza andalogtam a szobámba ahol a barátnőmnek már csak hűlt helye volt. Lementem -illetve futottam- a lépcsőn  és már lent vártak(!) a nevelő szüleim Grace és John , Annával együtt az asztalnál.
- Reggelt! - köszöntem.
- Szia kincsem , itt a reggelid! - mondta Grace.
- Jaj de jó! Őhm... Aláírnátok a papírt hogy ne kelljen elmennem arra a hülye bálra? - kérdeztem nem vagyok túlzott bál kedvelő...
- Nem, nem írjuk alá. Elmész és kész! - zárta rövidre John.
Sóhajtottam. Nekem erre nincs kedvem.
- Na jó lesz, jössz velem! - mondta Anna.
- Jól van , Jól van! - adtam be a derekam.
- Ez az! - ujjongott a barátnőm.
Na ő az a tipikus menjünk bálba és szórakozzunk , bár ő inkább a Anna 'mindegymiremegyünkcsaklegyenpia'   Monrovia lehetne.
Lassan de elindultunk az iskolába. Mit ne mondjak. Nem volt ott semmi. Abszolúte semmi , nuku.
Tanulás ami jól ment, ebédszünetben bab-csata - igen jól hallottad - és Anna már megint kibukott hogy a sült krumplihoz nem adnak ketchupot.
Tehát délután éppen unatkoztam amikor nagy csattanást halottam a konyhából.
Mire oda érek mit látok. Hogy Anna a hűtőben vájkál.
- Hűha! Te mit csinálsz itt? - kérdeztem.
- Ketchupot keresek! - mondta nyammogva (?)
- Mi? - kérdeztem felháborodottan.
- Hát tudod... Te vagy a barátnőm , nekem nincs ketchupom - és köztudott hogy ő nagyon szereti- ezért bemásztam az ablakon és keresek nálad. - mondta tök nyugodtan.
-Hát ... - kezdtem bele- KERESS A BOLTBA! - kiabáltam.
- Jó, jó ...Már megyek is! - vágta be a durcát , elvette a hűtőből a majonézt(?) és már lépett volt na ki az ablakon(?) amikor utána szóltam.
- Hé! A majonézt! - dugtam ki a karom az ablakon.
Anna csak pufogott de vissza dobta. Vissza sétáltam a hűtőhöz , beraktam a majonézt és akkor vettem észre.
- Add vissza a ketchupot te majom! - kiabáltam és futottam vissza az ablakhoz.
- Az már az enyém! - kiabálta vissza az utca végéből.
Még ilyet. Ki lop el egy ketchupot... Miért nem a majonézt!? Az John kedvence!
Na hát így telt el a napom pufogtam, Anna is aztán elaludtam... Ilyen egy napot!


Egy kis bevezető volt.De meg tette... :)

1.rész/fejezet Érzelmek hálójában

Szia kedves olvasó! (már ha van) ez a történet másik míg az előzőt minden szombaton (tehát szombaton jön az új rész belőle) ezt minden szerdán vagy csütörtökön rakom fel íme a 1. fejezet. :) B.U.É.K így utólag... xxB Jó olvasást!


1. rész szeretettel Mindenkinek! 


"Így vagy úgy de megtalálom! " - visszhangzott Jenny fejébe.
Megtalálja az apját ő ezt eldöntötte. Pont.
Éppen egy messzi bolygón a Calusy csillagrendszer egy kis szegletének városában járt kelt. Hajója amit még régen lopott el még mikor "megszületett"  elromlott. Alkatrészeket keresett a hibás helyére.Sok árus megannyi idegen és egy kis remény hátha ott van Ő is! Egy kis csavart vizsgálgatott miközben ezeken gondolkodott. Ruháját át cserélte egy piros póló és ugyancsak piros pulóverre amin egy felirat díszelgett.Hozzá kék farmert piros övcsattal és piros hajgumival fogta össze haját amit egy laza kontyba fogta...Még mindig szőke, de a pasiknál jobban beválik.Egy idegen azt hiszem egy Jarrusi ami egyébként úgy néz ki mint egy olyan idegen amit az emberek képzelnek tudjátok zöld bőr nagy kerek szemek stb. és egy Piros ember féleség aki történetesen nő volt.Veszekedtek. Jenny fél füllel hallgatta őket.A veszekedés végére a Jarrusi söpredék elő vett egy ostort és azzal csapott volna le a védtelen nőre ha Jenny oda nem ugrik és nem kapja el ügyesen az ostort mielőtt lecsapott volna áldozatára.Eközben az akció közben a standot ahol éppen nézelődött ledöntötte miközben piros tornacipőjével súrolta azt.Néhány árus és vevő a jelenetet figyelte.
- Nőket nem bántunk... Mégis hol élsz a Marson? - próbálta elviccelni kisebb sikerrel.
- Ez az én dolgom! Kotródjon vagy maga is meghal! - sziszegte mérgesen az idegen.
- Na , nem előbb mondtam hogy nőket nem bántunk! Szerintetek korrekt? - kérdezte a tömeget.
Mire egyöntetű nemek hallatszottak.A lány vállrándítással   fordult az idegenhez.
A Jarrusi káromkodva már ahogy egy idegen tud, eltűnt a tömegbe. A lány vissza fordult az árushoz és kedveskedve, kért bocsánatot a felfordulás miatt.
- Kedvesem! Nagyon köszönöm! - fordult Jenny felé a Piros nő.
- Marohha vagyok! - tette hozzá.
- Jenny. És semmiség! - mondta a lány és megölelte Marohhát.
Eközben egy csokornyakkendős alak vagyis férfi végig nézte a kis jelenetet.
- Elnézést! Ezt az Ahoffa csavart szeretném! Nagyon ritka honnan szerezte? - kérdezte a férfi miközben oda sétált és felemelte az említett darabot.
- Áh! Vannak forrásaim... Tehát 5 császári penny! - mondta büszkén a végét elsietve.
- Ó! Az nagyon olcsó és Helló! - mondta , majd köszönt a lánynak.
- Szia! Jenny . - nyújtotta a kezét amit a férfi el is fogadott.
- A Doktor! - suttogta.
- Te? A Doktor? Mármint a Doktor, Doktor? nem is így néz ki! Meg ismerném az Apám! - teszi hozzá mérgesen.
- Regeneráció , Jenny! - mondja és indul el a fülkéje felé.
- De te nem kerestél! Tudtad hogy élek mégsem! - küszködött a sírással miközben követte őt.
- Mert nem akartam hogy megint meghalj! - kiabálta miközben becsapta Jenny orra előtt az TARDIS ajtaját.
- Aha, hát nem véletlen van a Regeneráció kedves Apám! - kiabálja az ajtónak a lány.
Na ne ezt nem hagyhatom - gondolta magába. Kinyitotta az ajtót miközben belépett kifújta a levegőt.
- Ne higgy pisisnek vagy gyereknek mert 18 vagyok! Érett nő! És sokkal nagyobb belül mint kívül!Mármint szép... - de befejezni már nem tudta mert elakadt a lélegzete a mutató ujját amit idő közben vészesen felemelte most lejjebb ereszkedett.
- Jenny! Én csak megakarlak védeni! Tudod hogy miktől és nem a csokis sütitől! Bár néha hasmenésem van tőle de... - jött közelebb a Doktor és megfogta az arcát a két kezével.
Hirtelen Jenny szorosan megölelte.
-Hiányoztál! - tette hozzá a Doktor.
Jenny elmosolyodott.
- Nekem is te! - mondta miközben néhány könny csepp szalad végig az arcán lefelé.
-Hé! - mondta a 11. és letörölte a könnycseppeket.
- Ügye nem fogsz megint elhagyni? - kérdezte meg a lány.
- Soha! - suttogta miközben szorosan megölelte- elég nagy a TARDIS hármunknak.
- Hármunknak? - kérdezte kiváncsian.
- Aha! -Te, én és Clara. - mondta tök természetesen.
Jenny a szemöldökét ráncolta.
- Ja igen! Majd bemutatlak neki! A jelenlegi útitársam. - mondta lelkesen a Doktor.
- Útitárs? Én is az vagyok? - kérdezte Jenny.
-Nem! Te több! - mondta.
 
A kövi részben :
A Jenny a beilleszkedéssel küzd miközben megismerkedik Claranak aki azonnal nyit felé.
Egy bolygó ahol óriás rovarok élnek... Mi történik ha ott ragadnak  hőseink?